Búcsú VADÓCZ MIKLÓS –tól.
Végső búcsút vettünk Vadócz Miklós barátunktól. 2010 augusztus 17-én családtagok, sporttársak, barátok körében megrendülve álltunk Miklós ravatalánál. Érthetetlen és döbbenetes miért ily korán ragadta el a halála, miért nem kapott több lehetőséget az élet szépségeihez.
A család és a munka. Élete két fontos eleme volt. Családja után mindene volt a természet, a természetjárás és annak szeretete és szervezése. Csákányosi Túristaházban „ az úttőrőházban „ önzetlenül, szinte megszállottként végezte munkáját. Nem felejtjük el. Ha köszönetet mondunk minden szó kevés azért a lelkiismeretes minden kötelesség tudaton túlmutató munkáért, amit a ház lakói érdekében és nem utolsó sorban egyesületünkért végzett. Egészséges életmódja példaként szolgálhat ezért is váratlanul ért bennünket barátunk hirtelen jött halála. Az űrt, amit hagyott maga után pótolni nem lehet, csak helyette valami mást keresni. Emlékét, mi barátai megőrizzük! Azt őrzi a végtelen természet is a „ház” a Mária szakadék, a Béla forrás és megannyi hely ahol Miklós megfordult keze nyoma látszik, alkotott.
2010. augusztus 18. |
